A Dream Theater egy amerikai progresszív metal együttes, amelyet 1985-ben alapított meg Majesty néven Mike Portnoy (dob), John Myung (basszusgitár) és John Petrucci (gitár), akik a bostoni Berklee College of Music hallgatói voltak.

Ők hárman maguk mellé vették még Kevin Mooret (billentyűs hangszerek) és Chris Collinst (ének), így kialakult a Majesty első komplett felállása. A formáció nevét egy Rush szám, a Bastille Day "fenséges" gitárszólója ihlette.

1986-ban az alapítótagok otthagyták a Berkleet, hogy teljes elánnal az együttesükre koncentrálhassanak. Még ebben az évben el is készítetették a The Majesty Demos című demólemezüket, amelyet regionális szinten terjesztettek. Rövid idő elteltével mind az 1000 példány elfogyott, ám később az YtseJam Records gondozásában újra megjelent.

A demólemez megjelenése után nem sokkal Collins távozott az együttestől, mivel kreatívitásbeli különbségek adódtak közte és a többi tag között. Kilépése után körülbelül egy évig énekes nélkül maradt a csapat. A tagok kénytelenek voltak instrumentális dalokat szerezni, míg végül 1987-ben csatlakozott az együtteshez Charlie Dominici, aki jóval idősebb volt mint a többi tag, így nem volt tapasztaltság hiányában, mint elődje, Collins. 

Ekkora már az együttes rendelkezett kellő mennyiségű zenei anyaggal, így elkészítették első stúdiólemezük, a When Dream and Day Unite demóanyagát. Ezután szerződési ajánlatot kaptak a Mechanic Recordstól és stúdióba vonultak, hogy véglegesítsék az album anyagát. Már közel álltak a lemez kiadásához, amikoris egy las vegasi együttes jelezte, hogy a Majesty név szerzői jogvédelem alatt áll. Több lehetséges új név is felmerült (Glasser, Mi and Magus), ám végül a banda tagjai Portnoy apjának javaslatára, a Dream Theater mellett döntöttek, ami egy régi kalifornia filmszínház neve volt. A készülő lemez borítóján csak a nevet változtatták meg minden más maradt, még a korábban Portnoy által tervezett logó is, ami a skót királynő, Mária címerének egy variációja.

Végül 1989-ben megjelent a When Dream and Day Unite, amellyel nem tudott az együttes kellő ismeretségre szert tenni, annak ellenére, hogy jó kritikákat kapott a lemez, mivel a Mechanic Records költségvetésébe nem fért bele a megfelelő promoció és végül a lemez megjelenítését követő koncertturné is elmaradt. A következmény az lett, hogy szakított a Dream Theater és a Mechanich Records, valamint kilépett az együttesből Dominici, aki nem értette meg magát a többi taggal, ami a jelentős kor- és ízléskülönbség mellett talán nem is meglepő.

Dominic utódja a kanadia James LaBrie lett, aki korábban a Kevin nevet használta, de mivel Kevin már volt az együttesben, ezért elkezdte a második keresztnevét használni. LaBrie 200 jelentkező közül került kiválasztásra és lett 1991 vége felé az együttes tagja. Az ő beléptével ért véget az a krízis, ami az együttest sújtotta Dominici kiválása után.

LaBrie belépte után a Dream Theater leszerződött az ATCO Recordshoz és 1992-ben megjelentette második stúdiólemezét, amelynek Images and Words lett a címe. A lemez átütő sikert hozott az együttesnek: nagyszerű kritikákat kaptak és világszerte rajongói bázisaik alakultak ki. A lemezhez készült három videóklip a Pull Me Under, a Take the Time és az Another Day című dalhoz. Ezen számok közül mindegyik slágerlistás helyezéseket ért el, a Pull Me Under videóklipjét még az MTV-ben is többször leadták, míg az Another Dayhez egy kislemez is készült. Az Images and Words végül aranylemez lett az USA-ban és platinalemez Japánban.

A lemez sikerei után, 1993-ban turnéra indult a Dream Theater. Az európai fellépések egyikén a híres londoni Marquee klubban adott koncertet az együttes. Az előadást felvették és hivatalos kiadásra került Live at the Marquee címen. A turné során Japánban is járt az együttes, ott került felvételre az Images and Words: Live in Tokyo című videó, amely az együttes tagjairól szóló dokumentumfilmen alapszik koncertfelvételekkel és videóklipekkel. Mindkét kiadvány zenei anyagát a When Dream and Day Unite és az Images and Words számai adták.

1994-ben újra stúdióba vonult a Dream Theater, hogy felvegyenek egy teljesen új anyagot, ám amikor már majdnem teljesen befejeződött az új album, az Awake elkészítése, akkor Moore bejelentette, hogy elhagyja az együttest, mivel teljesen kiüresedett számára az a műfaj, amiben alkot az együttes. Végül aztán megjelent az Awake, amely a kritikusok és a rajongók tetszését is elnyerte, annak ellenére, hogy sokan a Dream Theater egyik legsötétebb albumának tartják. Az Awakehez két kislemez készült: a Lie és a Silent Man.

Az Awake turnéján Derek Sherinian látta el a billentyűs posztot és végül teljesértékű tagja lett az együttesnek, pedig korábban Jordan Rudesst akarták beszervezni a bandába, aki inkább a Dixie Dregshez szerződött.

Körülbelül egy évvel az Awake megjelenése után az együttes egy igazán különleges EP-t adott ki Change of Seasons címmel. A kiadvány a Ronnie Scott's Jazz Clubban adott rendhagyó koncertet örökíti meg. A címadó szám egy monumentális alkotás, amelyet már régóta játszott az együttes, csak az egyik lemezre sem fért rá. Az EP többi száma feldolgozás. A Change of Seasons megjelenése után egy miniturnét adott a banda, majd egy hosszabb pihenő következett.

1997-ben aztán ismét stúdióba vonult az együttes, hogy elkészítsék friss albumukat. Rengeteg anyag gyűlt össze, oly sok, hogy csak duplalemezes formában lehetett volna kiadni, ám kiadói nyomásra végül csak egylemezes lett a Falling Into Infinity, így több alkotás lemaradt róla. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a Dream Theater legpopulárisabb albuma született meg ezzel, annak ellenére, hogy több hosszabb lélegzetvételű alkotás is szerepel a lemezen.

A Falling Into Infinity Hollow Years című dalához kislemez és videóklip is készült, míg a lemez kiadását követő turné után megjelent az Once in a LIVEtime című koncertlemez és a 5 Years in a LIVEtime című videó, amely anyagának jelentős része a megjelenését megelőző koncerteken született.

A Falling Into Infinity turnéját követő szünetet igen aktívan használták ki az együttes tagjai: Portnoy és Petrucci megalapította a Liquid Tension Experiment nevű formációt Tony Levinnel és Rudessel kiegészülve a Magna Carta Records invitálására. Sherinian és LaBrie feltűnt Trent Gardner Explorers Club nevű bandájában, valamint LaBrie a Shadow Galleryben is vendégeskedett.

Mindezek után Rudess felajánlotta, hogy belép a Dream Theaterbe, így Sherinian kénytelen volt távozni az együttesből, így egy új billentyűssel kezdődtek meg az új album felvételei, amelyhez szabad kezet kapott az együttes.

1999-ben jelent meg az új stúdiólemez, a Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory, amely kétségkívül a progresszív metal történetének egyik legkiemelkedőbb mesterműve és egyben az együttes első konceptalbuma. Az album témája egy múltban történő szerelmi háromszögből adódó gyilkosság rejtélyének feltárása. A lemez az Images and Words ötödik számának, a Metropolis Pt. 1: The Miracle and the Sleepernek  a második része, ám a két (eltérő terjedelmű) alkotás közötti összefüggés igen ködös... A lemez Through Her Eyes című rádióbarát számához készült egy kislemez is, amely hosszát tekintve akár EP is lehetne.

A Scenes from a Memory megjelenését követő koncertsorozat elsöprő sikert aratott világszerte. A turné csúcspontja a new yorki Roseland Ballroomban adott fantasztikus koncert volt, amelyet a Metropolis 2000: Scenes from a New York című koncertvideó örökít meg. Az együttes először csak VHS, illetve DVD formátumban akarta kiadni az előadás anyagát, ám a folyamatosan erősödő rajongói nyomás hatására 2001. szeptember 11-én megjelent tripla koncertlemez formában, a Live Scenes from New York. A bökkenőt csak az okozta, hogy a szörnyű terrortámadás napján megjelenő kiadvány borítóján többek között a lángokban álló New York is látható volt az ikertornyokkal egyetemben, így ideiglenesen lekerült a polcokról a Live Scenes from New York, hogy aztán új külsővel kerülhessen fel ismét.

Az együttes már a Live Scenes from New York megjelenése előtt elkészítette a friss stúdióalbumát, ami a kiadó engedélyének köszönhetően duplalemezes lett. A Six Degrees of Inner Turbulance névre keresztelt anyag 2002-ben jelent meg. A lemez első korongján öt dal, míg a másodikon csupán egy nyolc tételre bontott, az album címével azonos elnevezésű eposz hallható, aminek a többször visszatérő főmotívuma kísértetiesen hasonlít a Kansas The Wall című dalának az egyik részletére. A kiadvány legelső száma, a The Glass Prison a Twelve-step Suite című számsorozat nyitódala. Ez a széria Portnoy harcáról szól, amit az alkoholizmusával vívott meg.

A figyelemreméltó toplistás helyezéseket elérő Six Degrees of Inner Turbulance megjelenése után útjára indult a World Turbulence Tour. A koncertsorozat egyes állomásai speciális előadások voltak, amiken az együttes teljes egészében eljátszotta a Metallica Master of Puppets vagy az Iron Maiden Number of the Beast című lemezét. A turnét követő pihenő alatt alapította meg Mike Portnoy az YtseJam Records nevű félfüggetlen kiadót, amin keresztül megjelennek a Dream Theater bootlegjei (hivatalos kalózkiadványok).

2003-ban, miután az együttes Észak-Amerikában adott egy miniturnét a Fates Warning és a Queensrÿche társaságában, kiadásra került a banda újabb lemeze, a Train of Tought, amit az együttes tagjai mindössze három hét alatt írtak meg . Az album igen komolyan megosztotta, illetve átformálta a Dream Theater rajongói táborát, hisz meglehetősen metalosra sikeredett, ami egyfelől túl egyszerű, másfelől élvezhető, valamint érthető irányvonalnak tűnt. A lemez nyitószáma, az As I Am a folytonosságot tükrözi, hisz a kezdete összefügg a Six Degrees of Inner Turbulance utolsó hangjaival.

A Train of Tought megjelenését követő koncertsorozat alatt a csapat egy ideig a legendás Yes együttes társaságában utazott, majd egyedül "An Evening With Dream Theater" előadásokat adtak. A turné során a csapat tartott egy gigakoncertet a tokiói Budokanban. Ezt az előadást örökíti meg az Atlantic Records által kiadott Live at Budokan koncertfilm-, illetve lemez. A DVD extrái között megtekinthető dokumentumfilbem Petrucci kijelenti, hogy a budokani koncert egy nagyon fontos momentuma a Dream Theater történetének.